Mindig mosoly szökik az arcomra, ha olyan helyen járok, ahol a falakat egy-két-sok gyerekrajz díszíti, vagy épp a hűtőre tették fel mágnesekkel a gyerekek rajzait, de láttam már nagyon szép rajzot bekeretezve, rajta aláírásként a név és rajzolta 6 évesen. Csodás rajz volt. Kedves ajándék lehet a nagyszülőnek a keresztszülőnek is egy-egy ilyen kép.

Ilyenkor eszembe jut az a kérdés, vajon mikor foghatott a kezébe először ceruzát az a gyermek, aki ezt a csodát rajzolta.

Már elmúlt egy éves a lányom, amikor édesanyám a kanapén felejtette a rejtvényét és rajta a bekapcsolt tollat, belépett a szobájába a nappaliból alig fél percre, s mire visszaért édesanyám a szobából, a lányom - kezében a tollal - firkál a papírra. Halkan odalépett hozzá és megdicsérte. Azóta is kedvenc időtöltése a rajzolás, akár közösen, akár egyedül, akár ceruzával, tollal, vagy akár táblára krétával, mindegy csak rajzolhasson. Sokkal jobban élvezi, mint gondoltam, képes még akár egy órán keresztül is rajzolni, élvezi, hogy képes nyomot hagyni a papíron, élvezi a dicséretet, és élvezi azt, hogy kifejezhet egy érzést. Igaz, mi még a lányommal a firkakorszak közepén tartunk, de én néha látok dolgokat az ő firkálmányaiban. (Az anyai szem).

Mi is a firkakorszak? Nos, röviden tekintsük át a gyerekek rajzkorszakait.

Mint minden a gyerekek életében a rajzolás fejlődése is meghatározott életszakaszokhoz köthető. Az első korszak az úgynevezett firkakorszak, ami a baba nyolc hónapos korától egészen négyéves koráig tart. Ebben az időszakban készülnek a gyermek azon jellegzetes firkái, amiknek sok formájuk van, kezdve az egyszerű hajlított vonalaktól, egészen a gomolyag- és cikkcakk firkáig, ezek úgy változnak és alakulnak, ahogy a gyermek keze ügyesedik.

Az első időszakban, vagyis nyolc és huszonnégy hónapos kor közt beszélhetünk a szakértők szerint a nem szerkesztett firkák koráról. Az ekkor készült rajzok olyan alapvető vonalfajtákat tartalmaznak, melyek alapjai minden későbbi ábrázolásnak. Céljuk nem valaminek a szándékolt kifejezése, hanem annak a boldogságnak a kiváltása, amit a rajzolás okoz.

A firkakorszak második nagy egysége az automatikusan szerkesztett firkák kora, ami már a negyedik életévig tart. Még ekkor sem beszélhetünk tudatos ábrázolásról. Inkább gyermekünk az egyes alapfirkákat, formákat, vonalakat próbálja összekötni, ha éppen rákérdezünk, mit rajzol, nagyon sokszor meg is nevezi a rajzot. Mi pedig szülők valóban keressük a hasonlóságot a mondott és a rajzolt között. Egy kör egy vonallal és két ponttal a közepén lehet anya, apa, napocska, azaz mindig az, amit a gyermek láttatni, kifejezni akar. Aztán a kör egyre tökéletesedik, megjelennek a részletek, a szem mellett a száj, vagy fül, a végtagok, a napocska sugarai, a virág levelei, stb… A rajzokra még nagyon jellemző az aránytalanság, túl nagy a fej, nincs, vagy kicsi a törzs, rövid a lábszár, de nagy a lábfej. Nagyon sokszor még az irány sem megfelelő, a ház teteje, épp a ház belsejében kezdődik, vagy a ház felett lebeg. A valósághű ábrázolás igénye csak az 5-6 éves korú gyerekeknél jelenik meg.

Ahogy közeledünk az óvodás kor felé, az öröm mellett már megjelenik a tudatosság is, megpróbálja lerajzolni a látott dolgokat, tárgyakat, még hozzá élethűen pl.: napocskát, csigát, embert.

Négyéves kor után a kisgyermek lassan és fokozatosan elkezd szándékosan rajzolni, igyekszik bizonyos formákat megragadni, és a legkedvesebb foglalatosságává is válhat. A rajzi kifejezésmódjukra jellemző a számukra érdekes vagy figyelmet felkeltő elem hangsúlyozása, olykor túlzott hangsúlyozása, pl.: egy autóra akár tíz kerék, vagy nagy szeme a bácsinak. Már lelkesen és ügyesen figyelnek a ruházat részleteire (gombok, zipzárak) és le is rajzolják ezeket a részleteket. Olyan apró részletekre is kitérnek, mint az ujjak és lábujjak, a helyük már megvan, oda rajzolják, ahová kell, de lehet, hogy a számuk ötletszerűen változik. Többszöri próbálkozás után mindegyik gyerek kidolgoz magának egy kedvenc alakot, amit ismétlések révén finomít. Újra és újra lerajzolják ezeket a kedvenc alakokat, megjegyzik őket és újabb részletekkel látják el. A kedvenc téma kedvenc rajzolási módja aztán beágyazódik a memóriába és figyelemre méltóan megmarad az idő múlásával. Ebben a korban kezdik a gyerekek arra használni a rajzot, hogy történeteket meséljenek el vele, vagy problémákat oldjanak meg.

5-6 éves korban a gyermekek a rajzolás lassan fejlődő útján eljutnak a tájképek készítéséhez. Ne gondoljunk egyszerre igazi tájképre, lehet ez egy fa, egy virág és a napocska, de épp ez a kezdő lépés. Kísérletekkel és kudarcokkal tarkított folyamat során itt is kifejlesztenek egy egyszerű, nekik tetsző szimbolikus tájképet, amit aztán vég nélkül ismételgetnek. Már tudják ilyenkor a gyerekek, hogy a föld alul, az ég felül van, így aztán a papírt is eszerint osztja be. A legtöbb gyermeki tájképen szerepel egy ház, változatos részletekkel (kilincs, ablak, függöny, kémény, stb.), fa, nap. Rajzolás közben a gyermek nagy örömöt és megelégedettséget érez, ha a szimbólumok a helyükre kerülnek. Hatéves kor után a rajzok egyre többet veszítenek a kisgyermekekre jellemző szabadon szárnyaló fantáziából, de sokat merítenek a környezetből, a külvilágból. Megjelennek a részletek, a fán a levél, a haj a fejen, stb…

Minél többet és többet rajzolnak ebben a kisiskolás korban a gyerekek, annál jobban fejlődik a képi gondolatviláguk. Egyre finomabbak és részletesebbek lesznek a képek, érdekli őket és élvezik az apró részletek kidolgozását, kiszínezését, kifestését. Imádják a színeket és bátran használják. Lassan megjelennek a lány-fiú különbségek a rajzokon, a fiúknál a tankok, teherautók, robotok, fegyverek, katonák, míg a lányoknál a hercegnők, várak, virágok, szép nők, részletesen kidolgozott ruhák, stb…

Aztán úgy 10 éves korra már megjelenik a gondolat, az érzelem kifejezése is rajz útján, de megjelenik az elbizonytalanodás kora is.

Persze, hogy hosszú az út míg a gyermek valósághű rajzot készít, vagy képes lerajzolni a képzeletének világát, de mi szülők számtalan segítséget tudunk nyújtani abban, hogy gyermekünk rajzai egyre szebbek legyenek. A következő részben azt mutatom be milyen sokrétű a rajzolás, vagyis mivel, hová, mit és hogyan lehet rajzolni együtt a gyermekünkkel.